A média szerint elfogták az 1998-ban Budapesten, az Aranykéz utcában végrehajtott, több halálos áldozatot követelő, addig példátlan robbantásos merénylet egyik elkövetőjét, Jozef Roháčot, akinek ügyei és vonzáskörzete után sokat nyomoztam annak idején nem csak Magyarországon, de - a szlovákok nagy izgatottságára - külföldön is. Az időben ez nagy dolog volt - most sem lenne csekély -, ugyanis ezzel mind a szlovákok, mind a magyarok, mind az oroszok haragját és elszánt, gyűlölő üldözését pillanatok alatt kiváltottam.

Jan Roháč elfogásáról az első gondolata sokaknak az - akik nem a médiából tanultak maffiológiát és állami szervezett bűnözést -, hogy nem-e lehet, hogy ez az ember nem Roháč. Mint tudjuk, egy bűnpert akármilyen módon meg lehet szervezni; de ezekről most - a terjedelem miatt - nem beszélünk, hanem tételezzük fel, hogy Roháč tényleg az eredeti, és úgy folytassuk:

Hogy Roháč életben maradhatott, ellent mond a fizika törvényeinek, ugyanis szinte kizárt, hogy egy ilyen kaliberű állami bérgyilkos 10 éven keresztül bujkálhasson úgy, hogy állami utasításra sem sósavban fel nem oldják, sem befalazásra nem kerül, de még erdőben sem ássák el, jeltelen sírba temetve. A "bujkálás" szót képletesen értem, mivel természetes, hogy egy Roháč sehogyan máshogyan nem tud "elrejtőzni", csak úgy, hogy gyakorlatilag az egész bolygó titkosszolgálatai tudnak róla, s mivel a vezető titkosszolgálatok nemzetközi, globalista "paktumok" szerint fedezik, ezért senki nem buktatja meg. E pillanatban csak kapiskálni lehet egy-két okot, miért is maradhatott Roháč életben, ha ez a Roháč tényleg az a Roháč, amit egyébként sehogyan nem fogunk tudni ellenőrizni, mondjanak és hadováljanak akármit a nemzetközi, csak nevükben bűnüldöző szervek.

Találós kérdés Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor további mélybevésésére: Az egyik képen a "Szociális"-nak nevezett ún. "Munkaügyi Minisztérium" államvédelmi és emberijog-ellenes pártszemét bűnszervezete közpénzünkön fenntartott talpnyaló embere, a másik Jozef Roháč, Vladimír Mečiar miniszterelnök házi és nemzetközi állami bérgyilkosa. Mit gondol, melyikük Roháč? Segítségképpen közöljük, hogy a kitartott antiszociális ember a romaweb főszerkesztője. Ön melyiküknek adna hosszabb fegyházbüntetést?

Lássuk hanyag gyorsasággal azt - mivel rendkívül bőséges a témakör -, hogy milyen eredményekre jutottam annak idején Roháč és vonzáskörzete nyomozása kapcsán.

Kétségtelen, hogy Jan Roháč legközelebbi családját illetően a szlovák nacionalizmus és újkori szlovák maffializmus atyjának, Vladimír Mečiar miniszterelnöknek és Mečiar barátjának, a később Szlovákiából a globalista bűnszervezetek védelmében menekülni kénytelen Ivan Lexa titkosszolgálati főnök embere volt. Ivan Lexa - sokszoros gyilkosként - a szlovák titkosszolgálat, az SIS legfelsőbb vezetője volt, Mečiar bizalmasa, aki Mečiarral és az oroszokkal (értsd: a KGB-vel) számos Nyugat-Európában és Magyarországon végrehajtott állami titkosszolgálati bűntett szervezője volt. Jozef Roháč közvetlenül Mečiar elnök állami bérgyilkosaként ténykedett, "távolabbról" pedig annak a KGB-nek (FSZB-nek) a bérgyilkosaként, amely abban az időben egész Szlovákiát irányította. Mečiar és Lexa egyébként egyaránt és abszolúte tetten érhetően Moszkva beosztottja volt, ahogyan a jelenleg Jan Slota vezette nacionalista párt, az SNS és annak gyakorlatilag teljes politikusi állománya is. Minthogy Mečiar és Lexa beosztotti viszonyban volt a Putyin által Moszkvában nemrégiben letartóztatásba helyezett Szemjon Mogiljeviccsel (Szeva bácsival), aki Magyarország egyik legfőbb (egyébként főleg Moszados és FSZB-s) keresztapája volt, és Mogiljevics vezetőivel, okkal feltételezhető, hogy Jozef Roháč tervezett megbuktatása - amit a média nem véletlenül nevez véletlennek, mert a média mindig hazudik - közvetlen összefüggésben lehet Vlagyimir Putyin konkrétan célirányos, ebbéli döntésével. Ugyanis azt mindenki tudja, aki mást mond, az pedig hazudik, hogy egy Roháč éppen úgy soha nem tud elbújni ezen a Föld bolygón, ahogyan a mostanában elfogott Radovan Karadzic sem rejtőzött el az állam elől soha, és ahogyan a szerb háborús bűnös vezetők között a mai napig Szerbiában és másutt "nem talált" vezéralakok valójában az Egyesült Államok katonai szakértőiként és egyéb posztokban tevékenykednek.

Mečiar miniszterelnök volt az, aki Ivan Lexa titkosszolgálati főnök barátjával szervezte meg és hajtotta végre az egykori szlovák köztársasági elnök, Michal Kovác fiának elrablását és német ajkú földre csempészését, hogy ott az ifjú Kovac kétes bűnügyei címén átjátszhassák a helyi hatóságoknak. Az akció - mondanom sem kell - a fél világ szerető-óvó figyelme mellett zajlott, ahogyan az ilyen nagyszabású állami terrorista akciók szoktak történni, kvázi egytől egyig. Tehát hétköznapi, az átlagember számára naponkénti láthatatlan háború globalizációs állami bűnözéséről beszélünk.

Ugyancsak Vladimír Mečiar volt az, aki elrendelte és Ivan Lexával, az SIS legfelsőbb kémfőnökével végrehajtatta a Kovac ügyben nyomozást folytató, igen népszerűvé lett Robert Remiás ügynök halálát eredményező robbantásos merényletet. Az ügybe egy Oscar Fegyveres nevű ügynök is belekeveredett, akire utóbb Mečiar szintén bérgyilkosokat küldött, mégpedig külföldre, de az a merénylet nem jött össze.

A budapesti Aranykéz utcában felrobbantott Boross Tamás - akinek megölése (az áldozatok száma miatt) egészen Mórig a rekordnak számított a magyar kriminalisztika hivatalos történelmében - a Központi Bűnüldözési Igazgatóság (KBI) egyik legfelsőbb vezetőjének, az újkori magyar történelem egyik legnagyobb tényfeltárójának számított, mára e téren is lerobbant Sándor Istvánnak (Papa) barátja volt, aki nagyban elősegítette azt a Boross-féle, az NBH-nál tett tanúvallomást, melyhez Boross Tamás meggyilkolásának indokát fűzték. Boross Tamásnak - aki után solymári házától kezdve egykori embereiig és barátaiig bezárólag mindenfelé nyomoztam - az NBH-nál videóra vett és államtitokká nyilvánított vallomását, melyben a szokásos, személyes igények szerinti kavarásokkal tárta fel az olajbűnözés magyar és nemzetközi szálainak egy jelentős részét, számos politikust és hivatásos gengsztert megnevezve, tehát ezt a felvételt - központi utasításra - kicsempészték és elkezdték másolni a közélet színe-java számára. Tasnádi Péter videóarchívumába éppen úgy bekerült, mint Korda György és megannyi milliomos gyűjteményébe. (Itt megjegyzem - a közelmúlt több botránya kapcsán -, hogy pl. az NNI-ből sem lehet soha úgy államtitokká nyilvánított anyagokat kicsempészni, hogy azt ne rögzítenék közben minimum a titkosszolgálatok rejtett kamerái. Ugyanakkor le kell szögezni, hogy ritkán nem hasznos ezeknek a politikusi bűnszervezeteket védelmezni és elrejteni hivatott államtitoknak a kicsempészése és kézről kézre másolása, valamint a nyilvánosság előtt történő teregetése. Aki ilyeneket tesz, nem büntetést, hanem jutalmat érdemel.)

Boross Tamás felrobbantását a világ vezető titkosszolgálatai szervezték meg, és annak végrehajtóit szlovák állami és alvilági bérgyilkosokra bízták. Az Aranykéz utcában felrobbantott Polski Fiatot, amely több ember életét kioltotta, Jozef Hamala vásárolta, a fő szervező (a végrehajtók közül) Vladimír Mečiar legjelentősebb hírnévre szert tett állami bérgyilkosa, Jozef Roháč volt. A társaság több állam titkosszolgálatának szoros gyűrűjében a budapesti Béke Szállóban szállt meg, amelynek vendéglistáját egyébként is folyamatosan ellenőrizte az NBH Roháč-csal és Roháč nélkül is. Az aranykéz utcai robbantásos merényletet követően a pártok nem tudták eltussolni, hogy megvannak az elkövetők, de olyan pánikban volt mindenki, hogy mi lesz, ha Roháč-ékat elfogják, hogy átengedték őket a határon, ahol a befogadó állam már könnyűszerrel el tudta adni az akkori buta lakosságnak, hogy tekintettel a két ország közötti távolságokra, mivel mintha még a telefont sem találták volna fel, Roháč-éknak nyomuk veszett.

A nyomozást arra a kontraproduktív érdemei és az alvilággal látványosan egybekelt mivolta miatt a médiamaffia által sztárrendőrré avanzsált Doszpot Péterre bízták, aki a minden idők legjelentősebb maffiatanújává a titkosszolgálatok által nevelt Nógrádi Zsolt olajtanút vezető rendőrként meghallgatta, majd úgy találta, hogy a töménytelen mennyiségű, a politikusok és az alvilág jeles személyei által elkövetett bűntettek feltárását illetően nincsen semmi dolga, hanem jobb azt az ún. "döglött ügyek osztálya" irtózatosan utolsó bűnöző vezetőjére, Kovács Lajosra bízni, aki mint mindig, az állami, tömeggyilkos bűnszervezeti bűnözés jól nevelt ólomkatonájaként A-tól Z-ig mindent eltussolt, majd a sokszoros gyilkos keresztapa, így nem csodálható módon az Orbán Viktor-éra belügyminiszterévé kinevezett Pintér Sándorral az élen a Nógrádi Zsolt öccsét, az Ádámot juttatták börtönbe saját apja meggyilkolásának hamis vádjával. Nógrádi Ádám ártatlanságáról valamennyi számot tevő tényfeltáró meg volt és van győződve a mai napig. Az Ádám elleni Pintér-féle ámokfutás során kínjukban azt próbálták felhasználni, hogy az amúgy profinak is nevezhető, továbbá notórius hazudozó Ádám egy alkalommal állítólag azt hazudta lehallgatott telefonjába, hogy ő volt a tettes. Mi tudjuk, hogy egy ember számtalan okból mondhat ilyet úgy, hogy valójában azt sem tudja, hogy egy késnek vagy pisztolynak melyik felén van a markolata.

Doszpoték és Kovács Lajosék Nógrádi Zsolt történelmi olajtanú vallomása elleni eltussolási manőverei nem voltak hosszú életűek, mert 2000-ben az általam is személyesen ismert Nógrádi Zsolt annyi mindent kipakolt az Olajbizottság előtt, amennyit sem előtte, sem azóta senki. A Nógrádi-fiút Pallagh László akkori FKGP-s országgyűlési képviselő, Torgyán József miniszter akkori hű embere juttatta be az Országgyűlésbe. Amikor a "vizsgálódásban" már mindenki becsődölt, mert minden párt belebukott az olajügyekbe, Torgyán József volt az utolsó politikus, aki mindaddig talpon maradva végül is kihátrált Pallagh László mögül.

Pallagh Lászlóval - nyomozásaim során - többször beszéltem, de az akkori titkosszolgálati Pártfegyelem őt is utolérte. Az első alkalommal készségesen adott felvilágosítást rendőrgyilkosságok és egyéb ügyek kapcsán, de a megbeszélt személyes találkozóra, amelyet előzetesen lebeszéltünk, már odaszóltak neki, hogy a Molnárral szóba ne álljon. Ezért úgy intézte, hogy ne a háza ajtajában, hanem az utcán, szomszédai előtt találjak rá, ahol kedves köszönésemre mesterséges botrányt kreálva elkezdett amolyan szaftos kádári időket idéző stílusban kiabálni, hogy ha utóbb tanúként beidézik, akkor hazudhassa, hogy ő valójában nem mondott semmit, sőt, szóba sem állt velem. A titkosszolgálat abban az időben megszállottan azon volt, hogy minden létező vonalon és minden létező embertől maximálisan elszigeteljen. Pallaghon is elég volt egyet lökni, és az első utasításra hasra is esett. Onnantól kezdtem komolyabban elhinni, hogy a Nógrádi Zsoltot is csak azért vitte be az Olajbizottság elé, mert tényleg lefizették azzal a 10 millió Ft-tal. Pallagh fia - akkori (tehát nem mostani, mert ki kezeskedne évekkel ezelőtti érdemekért) becsületére legyen szólva - cseppet sem örült apja moslék, kurucinfós és a cigány származású, közpénzünkön kitartott, csak nevükben cigány jogvédők stílusához hasonló gyáva  leszereplésének, aki (mármint Pallagh) nagyon jól tudta, hogy ki vagyok, milyen állami, szervezett bűntetteket követtek el ellenem, és hogy meg akarnak ölni.

A most őrizetbe vett Jozef Roháč-ra (és 1998-ra) visszatérve: Roháč nevéhez kapcsolta mindenki a választási eredmények befolyásolása érdekében ama külföldi állami titkosszolgálati megrendelésű robbantásos merényleteket, melyeket kimondottan az ún. "jobboldal" ellen hajtottak végre és próbáltak elkövetni. A sikerrel végrehajtott robbantásos merényletek Torgyán József későbbi kisgazda miniszter, valamint a Fideszes Szájer József házánál, továbbá a Lendvai utcában található Fidesz-székháznál lettek kivitelezve.

Ugyancsak Roháč nevéhez kapcsolták az 1999-es állami meggyilkolásáig talán legnagyobb magyar nemzetiségű orosz-izraeli stb. keresztapa, az NBH-val és annak tisztjeivel szoros békekapcsolatokat ápoló Seress Zoltán ellen végrehajtott sikertelen robbantásos merényletkísérletet is, akinek ügyei után nem ritkán nagy élvezettel nyomozódván ugyancsak számos tanúval találkoztam, és akinek meggyilkolási ügye akkoriban igen felvillanyozott - magyar vonalon az NBH-n kívül kiváltképpen az MSZP és az SZDSZ nagy haragjára, akik szintén felvillanyozással fenyegettek, csak éppen a Kőrösi Imréék által ma is következetesen szuicid elszántsággal védett és képviselt gyilkosokra és módszerekre gondolva. A Seress Zoli autója aljára helyezett mágneses bomba leesett, azt - a nyomeltüntetés végett - az egyik elkövető felkapta, de a járókelők azt hitték, hogy lopott valamit, ezért üldözőbe vették. Az illető egy furgonba ugrott, ahol már várták, úgy lépett meg. A gyilkossági kísérlet körülményei az 1996-ban lelőtt Prisztás József meggyilkolásához hasonlítottak, aki az SZDSZ-es belügyminiszter Kuncze Gábor, valamint az MSZP színeiben miniszterelnök Horn Gyula stb. társaságába tartozó neves bűnöző volt. Közös klubjuk ama Czégé Zsuzsa nevével volt fémjelzett, aki több állam titkosszolgálatával is igen szoros kapcsolatokat ápolt, és természetesen a magyar állam védelmét is kiváltképpen élvezte.

Molnár F. Árpád
http://hirhatter.com
30/919-6386 ; 76/320-450
6000 Kecskemét, Reptéri út 15/b.