Állami-, politikai- és rendőrbűnözés

Sokat Ír a Biblia a bálványimádásról, mégpedig az Ószövetség Nevet Kapott, Kozmikus Konspiratív módon összeszerkesztetett ókori történelmi Dokumentumok mintegy elejétől az Újszövetség Névvel a Legfelsőbb Hatalmi Erő Által ellátott Történelmi Törvénykönyvekig és Dokumentumokig bezárólag. Aki forgatja a Bibliát, gyakran - nem a legideálisabb hangulattal - azt tapasztalhatja, hogy a mai ember politikai és tárgyi bálványimádásai mulatságos módon jelennek meg. Szinte komikus, ahogy a mai magyar társadalom is szüntelen hétköznapi pártokban - minő sötétség, micsoda hiábavalóság(!) -, hétköznapi, piti problémákról beszélő, a Valóságot gondosan elhallgató, semmilyen emberekben, a tartalmak és a TARTALOM (vagyis az ISTEN!) helyett tárgyakban - piros-fehér zászló, háromszínű lobogó, címeres zászló stb., madárszobrok - és ezer más giccses világi pótcselekvésekben keresi saját jövőjét.

"A népek bálványai csupa hiábavalóság" - Tanítja a Mindenható Isten Jeremiás Könyvében is, és ha megnézzük, tényleg úgy hurcolássza a kerge-marha, villanypásztorral egy akolba barmolt nép nyamvadt, percig élő bálványait, maximum pár évente kiábrándulva és új ugyanolyat keresve magának, mint ahogy a Benny Hill-show egyes epizódjai zárultak rendszeresen úgy, hogy Benny Hill gyorsított felvételen futott, mögötte pedig egy kupacban, mint egy rajzfilmben, vágtatott a nép.

A nép megfogja hülyeségeit - most mindegy, hogy pár évente szentnek nevezett rongyokról vagy az Asterix képregények "Hasarengazfix"-elnevezésű hőseivel való hangulatát idéző, fejük fölé emelt politikusokról van szó -, és hurcolássza őket le-fel, lélekben mindenféle alacsonyrendű tárgyakkal pakolja tele és halmozza el, hogy saját és bálványtárgya ürességét és semmisségét valamiképpen pótolja, kitömje.

Mennyire nincs erre szüksége a bölcs elmének, amely Megkapta, hogy Megismerhesse az ISTENT, az Ő Rettenetes, Abszolút Mivoltában, a Mindeneket Átfogó, Totális Hatalomként! És mennyire nincs szüksége a pogányos agylágyulásra annak sem, aki Istenről még nem Kapott tudomást, de van olyan értelmes, hogy már nincsen szüksége arra, hogy magasrendű erkölcsöket és belül, önmagában tapasztalt felsőbbrendű ismereteket tárgyakon keresztül imádjon, magasztaljon vagy hurcolásszon. És valóban: az értelmes embernek nem kellenek jelképek, csak értékek. Eszméket pár kilóméterenként (pl. pártokként és országhatáronként) változó színű tarka-barka rongyokkal (lobogókkal) kifejezni - mely szüntelen változik a horogkereszttől a lényegét tekintve semmiben nem különböző vörös csillagig - olyan, mint amikor valaki a szeretetét abban látja kifejezni, ha az asszony torkába mélyen nyomva, kifejezetten abba végzi el dolgát. (Sértődés ne essék, nem kifogást emelek a szó szerinti eljárás ellen; magasabb rendű elfoglaltságai szüneteiben mindenki azzal tölti az idejét, amivel akarja.)

Persze vannak ennél sokkal szemléletesebb képi párhuzamok is: pl. az, hogy a Jobbik-szavazók csaknem valamennyi tagja abban látja kifejezni "hazaszeretetét", hogy a kurucinfóhoz hasonlóan, ugyanazzal a nyelvi szerelmi igényességgel és gondos felelősséggel teljes lefedésben, amivel a kurucinfó, minden magyar idők legordenárébb és legutcaszemetebb retorikájú és nyelvi igényességű lumpen söpredéklapjával közösen okádja és üríti magát és a bolygót körbe-körbe. Ebben látja a honpolgár az életélmény- és logika-meghatározó háttérhatalmi eszközökkel állati sorba taposott megvalósítani önmagát, a Magyarország nevű disznóól büszke lakójaként kifejezve a disznóól iránti szeretetét. Mely valóban nem magasabb szintű annál, és ezt éppen azzal bizonyítja, hogy kifejezőeszközeiben a kurucinfót látja mérvadó disznó mivolta legfőbb nemzeti és hazaszerető kifejezőeszközeként. Gondoljuk el, mennyivel magasabb rendű ennél a pártszemétnél a legcsekélyebb emberszeretet, az afrikai éhezők vagy bárki más iránt tapasztalandó legminimálisabb szociális érzés, nemhogy az Isten érintése(!), de mennyire le kell hitványulni ahhoz, hogy az ember a kurucinfóból merítsen napi életeledelt. Olyan az, mint amikor már a világáról sem tudó alkoholista a kocsma után (ez lehet bármelyik pártszékház) a disznóólba veti magát, s miután jól meghempergett fajtestvérei vizeletében és bélsármocskában, tántorogva emeli feje fölé a moslékosvödröt, hogy egy jó nagyot, amolyan kurucosan mélymagyarost döntsön belőle orrába-szájába, végigcsorgatva képén, és pofája közepén konnektorformájú disznóorral ellátott testén, hogy megtapasztalhassa, milyen az igazi mélymagyar!

Jeremiás által Azt Mondja az Isten - és ráismerhetünk az Echelon-verte országgyűlési és szintén beszervezett, igazat beszélni is képtelen utcapolitikusokra -:
   - Olyanok [a bálványszobrok], mint az egyenes pálmafa, és nem beszélnek; viszik-hordják őket, mert mozdulni nem tudnak!

És valóban! Meg kell őket fogni - ezt el is végzik a Központban, a világ titkosszolgálatainak hátterét képező Nagy Babilonban -, szépen lezárt plüss-szájukon keresztül egy hang értelmes, nem sok, annyi nem jön ki, és a nép csámpás, HAARP-hangulati stb. szabályozásával ama állati sereglet feje fölé emelni, és hurcolászni sietve le és fel. Azt is mondhatnám - a Jelenések Könyve Nagy Babilonra vonatkozó szavait citálva -, hogy hurcolászott tárgyaik homlokára pedig a következő transzparens volt írva: "gyúcsánytakaroggy, aggyá vissza pé(n)ztemet!".

Ezzel az oktalan állat, találó zsidó kifejezéssel: gój, barom, fel is mutatta összes szellemi tőkéjét, intellektuális hátterét és bázisait, bölcsességét és jövőstratégiáját. Nem mindegy ugyanis, hogy az embernek a homlokán Isten Neve van írva, netán az, hogy "zene", "filozófia", "művészet", vagy a legalacsonyabbrendű dolgok közül olyasféle, hogy "gyúcsánytakaroggy", "Vona, Jobbik, kurucinfó", vagy pl. - mintegy nem csak politikai, de lakossági folyamatábraként - "pézem, pártom, pártpézem".

Egy keresztyénnek alapkötelessége az önkritika, mely a döglött magyarságból tökéletesen hiányzik. Az önkritika mesterségesen plántált és folyamatosan fenntartott hiánya - mesterségesen, a magyarok által gondosan eltitkolt titokzatos Nagy Babilon tovább tetéző hála- és búcsúcsókjaként - további, további és további, a magyar történelemben példa nélkül álló, az Emberiséget illetően minimum(!) messze párját ritkító lealjasulást generálta és generálja.

Vannak viszont a tárgyak (ezek a magyarok), amikkel a Sátán és a Háttérhatalom, Nagy Babilon megtömte a kibelezett eszű és erkölcsű magyarság amúgy is marionettnépe Babilon által szabott játéktestét: disznómoslék, ondó és vizelet, székletdarabkák, új névcímkék, mint pl. "kurucinfó", "Vona Gábor", illetve előbbiek mellé jó alaposan odaszorongatva a réges-régi "Für Lajos" címkéjét, de tömtek abba a "magyarság" nevű plüss-ócskaságba a felmosórogy mellé trikolór- és horogkereszt-cafatkákat, és annyi moslék kurucos utcasöpredék-kifejezést, amennyivel sem az elmúlt 20 esztendőben, sem a Kádár-, a Sztálin- és a Rákosi rendszerben nem találkozhatott a marionettnyomorék. Utoljára maximum és csakis talán-talán akkor, amikor Magyarország első embere Adolf Hitler volt. Az az Adolf Hitler, akinek nevét mára szintén nem lehet úgy megemlíteni, hogy az ember bármiféle negatív kontextusba helyezze, mert rögtön olyan Vona-hívek csapata ront rá a gyanútlanul nem náci honpolgárra, ami ékesen demonstrálja, hogy 10 megszólaló Internetmagyarból 7-9 Hitlert szentebb és sérthetetlenebb emberként kezeli, mint a keresztyének a Jézus Krisztust.

A Nagy Mókamester sátánvörös hajú utcai dobosa a kurucinfó. Bioelektromos cikk-cakk-jele nagy dobján jól ki is vehető. Szegény magyarok nem tudhatták meg az örök idióták nagy zajongásában, hogy a Háttérhatalom magyar frakciójában a "dob" az örök élet elvetését jelenti. A zajongó, semmibe elvesző, hiába való sokaságnak nagyon jól pörgette a kurucidióta hitleri ÁVH, amelyet ugyanabból a háttérből ültettek és programoztak a nyakunkra, amelyik Hitler elmeprogramozó projectjeit - annak tudósaival együtt - az USÁ-ba vitette, hogy annak erejét az egész világra kiterjesztve először Hitler főpénztárosának fiát, az idősebb Bush-t, aztán Hitler pénztárosának unokáját, az ifjabb George W. Bush-t tegye a világ egyik legfőbb háttérhatalmi világvezetőjévé. A kurucinfó dobpergése (morális és civilizációs hulladékgyártása, azaz a HUNGARICUM) szólóban is olyan pusztítást hozott és terem, amilyenhez képest Trianon csak világi ujjgyakorlat volt, mert most, a Magyarországon Molnár F. Árpád által indított leleplezés korában már - a tétek és a tételek miatt - a Mindenható Isten és a világ minden népei lettek e lumpensöpredék ellenségei.
A hitleri elmeprogramozók ürülékeként papírkutya Draskovics Tibor, a nemzet- és világáruló Vona Gáborral egy lélekkel zengedezte: hadd szóljon a kuruc, legyen a ganéj HUNGARICUM...!