Állami-, politikai- és rendőrbűnözés

Az egy állítás, egy tagadás kötelező elve csak abban az esetben működik, ha mindkét oldalon (elkövető és sértett) civil található. Amennyiben az egyik oldalon rendőr tanúskodik, abban az esetben 10 esetből legalább 9-ben a vizsgálók, a vizsgálati osztály, a "nyomozók" a rendőrnek adnak igazat, teljesen mindegy, mennyi bizonyíték áll rendelkezésre hang- vagy videófelvételek formájában az elkövető rendőr- vagy rendőrök ellen.

Ezt nemcsak onnan tudom, hogy magam is ilyen ügyek áldozata vagyok a legkisebb ügyektől a legnagyobb állami bűntettekig - van, ami éppen folyamatban is van -, de onnan is, hogy valamikor a rendőrségnek dolgoztam, és minden hivatali hamis váddal és ügyészi, valamint veérügyvédi vérperrel és ocsmány hazudozással szemben soha életemben nem írtam alá olyasmit, ami erről a tényről titoktartásra kötelezne.

Ha pl. 2006 október 23-át vesszük, akkor azt látjuk, hogy kivétel nélkül valamennyi több száz vagy több ezer rendőr, akiket kivezényeltek az utcákra, tudatosan szegték meg az 1994/XXXIV., a rendőrségről szóló törvényt már azzal, hogy azonosító számok nélkül mentek az utcákra. Sem akkor, sem azóta nem akadt egyetlen rendőr sem, aki emiatt a parancs miatt panaszt tett volna; azaz valamennyi tudatosan és szándékosan törvényszegő volt és az is maradt.

Normális esetben ez azt jelenti, hogy valamennyi rendőr ellen feljelentést kell tenni, mégpedig maguknak a feljebbvalóknak, hivatalból, és a legkevesebb, hogy valamennyi rendőrt ki kellene rúgni.

A hamis vádakkal és a bűnpártolással, amely már Btk-paragrafusok hatálya alá esik, ugyanez a helyzet: ahány rendőrt csak beidéztek, ahány rendőr csak tudomást szerzett bármilyen rendőri bűncselekményről és rendkívül súlyos bűntettekről, kivétel nélkül ahányat csak beidéztek vagy bármilyen hivatalos formában megkérdeztek, valamennyi hamisan tanúskodott és hamisan vádaskodott, kimerítve a Büntető Törvénykönyv több, ilyen esetekben szabadságvesztést követelő pontját.

Azaz a józan észt és a gyakorlatot követve - amely rendőrökre soha nem vonatkozik - többet egyetlen rendőr, illetve ilyen elkövetők (tehát rendőrök) csoportja esetében sem lenne szabad a tanúvallomásaikat és a feljelentéseiket hitelesebbként kezelni, mint a legutolsó, megszállottan hazudozó, bűnöző alkatú pszichopata bűnözőét.

A gyakorlat ezzel szemben mindennek az ellenkezője: a kezdő, hamvasnak látszó, a rendőrakadémián éppen végzett nők is tudatosan és szándékosan a hamisan tanúzó rendőrök nyilvánvaló hazugságai védelmében fellépve bűncselekményekkel kezdik, mert bűnözők. S hogy ezért még fizetést is kapnak, a pártpolitikusok pedig - jobb- és baloldal egyaránt - őket védelmezik az egyre inkább kiszolgáltatottá vált lakossággal szemben, miközben 1990 óta több ezren meghaltak, azért van, mert nem demokrácia, hanem továbbra is egypártrendszeri diktatúra van.