Elmarasztaló ítéletek futószalagon, a bizonyítékokat megvizsgálni sem hajlandók, a nyilvánvaló tények ellenében ítélkeznek
2007.10.29. 03:29 Molnár F. Árpád
Azonban most nem is a hamis vádak mintegy fél tucatjára, a kétségtelen bizonyítékok ellenében meghozott vérítéletek, vérhatározatok a lényeg - különben én is a kiróható maximális büntetést kaptam az ellenbizonyítékok tömegére válaszul, holott még csak nem is tüntettem -, mert ennél sokkal fontosabb maga az elv, hogy EGYETLEN ÁRTATLAN EMBER ELLEN SEM LEHET SEMMIFÉLE BÜNTETÉSRŐL SZÓLÓ HATÁROZATOT HOZNI! Ha tévednének bárhol a Földön, az előfordul, de mint esetemben/esetünkben is, szándékosan, máskor puszta politikai közhangulatból, mert a politikai maffia megállapodásai miatt azt mondja be a tévé, hogy ezek itt mind őrjöngők, akik csak a környéken jártak, emiatt a szervilis bűnöző hatóság megint hamis vádak alapján, a bizonyítékok ellenében ítélkezik, az nem megy. Mindegy, ki az áldozat, a lényeg, hogy az áligazságszolgáltatás és a pártok részéről minden létező bűncselekményt meg kell akadályozni, ha pedig nem hajlandók a folyamatos és állandó bűnözésről lemondani, annak véget vetni, akkor minden elkövetőt meg kell buktatni és börtönbe kell juttatni a rendőröktől a miniszterekig, akik az ilyen ügyeket felülről hol sugalmazzák, hol konkrétan - mint 2006 október 23-án történt - megszervezik. Azt is mondhatnám Tóth Gáborosan, csak éppen nem úgy, ahogyan a bűnöző rendőrök teszik: a lakosság ellen, hanem a rendőrség ellen idézve az ő szavait, hogy bocs, de a rendőrségnek ilyen helyzetekben NINCSEN MÉRLEGELÉSI LEHETŐSÉGE! Minden harag nélkül írom, hogy az én ügyemben is, ilyen irdatlan mennyiségű, ráadásul az orra előtt felkínált bizonyítékok (videofelvételek és hangfelvételek) ellenében határozatot hozó nőt a hamisan tanúskodó rendőrökkel együtt bíróság elé kell állítani és el kell ítélni, mert a tényállás világos és egyértelmű. Nincsen mérlegelési lehetősége a Tóth Gábornak, nincsen mozgástere. Nincs kibúvó, nincs kerülő. Nem tévedés történt, hanem szándékos bűncselekmény, csak az a kérdés, mennyiben mondható ki a bűnszervezeti tényállás.
Vagy mindenkit meg kell torolni a tévétársaságok riportereivel és operatőreivel együtt, akik a helyszínen voltak - de ugyan mivel, hiszen a vádak is hamisak voltak egytől egyig, és ez csaknem mindig így van(!) -, vagy mindenkit fel kell menteni!
Persze ez nem jelenti azt, hogy pl. a Lendvai Ildikó ellen ne indíthatnánk mind kártérítési pereket annak okán, hogy valamennyiünket "félkótya őrjöngők"-nek nevezett arra sem ügyelvén, hogy egy csomó kamera rögzítette az eseményeket, és a rendőrei egytől egyig lebuknak a legótvarabb bűnügyi vizsgálat esetén is, mint HAMIS TANÚK, AKIKNEK - különösen, hogy rendőri bűnözőkről van szó, így halmozott ellenük a törvény terhe is - BÖRTÖNBEN A HELYÜK.
Azzal a gyakorlattal, amit Gyurcsány Ferenccel Vadai Ágnes, Demszky Gábor, Lendvai Ildikó és társaik 2006 őszén bevezettek, amikortól kezdve legkevesebb 100 ezer embert(!) bélyegeztek meg fasizmussal, antiszemitizmussal, csőcseléknek, söpredéknek stb. nevezve őket, le kel számolni! Ezzel a gyakorlattal le kell számolni, ennek véget kell vetni! Ezek előtt ilyesmi nem történt ebben az országban, ők vezették be ezt a stílust, s mivel egy jottányit eltérni ezektől a tömegeket megbélyegző, becsületsértő és rágalmazó modortól, stílustól és eljárástól csak nevükben közjogi méltóságokként eltérni nem voltak hajlandók, így összefogva kell ellenük sok tíz- vagy százmilliós pereket indítani.
Nagyon fontos, hogy 2006 őszétől az áldozatok közül nagyon sokan nem akartak pereskedni, így én sem. A rendőrségen tartózkodván, míg le nem tették elém az abszolúte és maradéktalanul koncepciós per előre meghatározott végeredményét, ahol már a nem létező vizsgálat elején sem volt kíváncsi a világon senki, semmire, mert az állam már döntött arról, hogy a hazugság igazság lesz, és az ártatlanok bűnhődni fognak, én sem szerettem volna pereskedni a hivatalokkal, de a hivatalok viszont nem nyugszanak, békét nem ismernek, és minden nem létező bűnre is a lehető legmesszebb menő módon vetik rá magukat és üldözik az ártatlanokat a végsőkig, amíg a törvényi korlátok és a törvénytelen akcióiknak a lehetőségei engedik!
Arra buzdítok mindenkit, hogy ne hagyja magát, ne adja fel, ne fizessen és ne üljön, mert az igazság mindennél fontosabb! És soha nem felejtheti el senki, hogy akik ellen küzd, azok nem csak bűnözők, nemcsak az áligazságszolgáltatás korrupt és közveszélyes, érinthetetlen katonái, hanem maga a rendszer. A rendszer.
3 komment
Címkék: budapest hisztéria maffia bűnözés börtön tüntetés gyurcsány ferenc alkotmány lendvai ildikó igazság szervilizmus demszky gábor demonstráció kényszermunka diktatúra emberi jogok btk bűnszervezet hamis vád állambűnözés despotizmus gyűlöletbeszéd szervezett bűnözés vadai ágnes politikai bűnözés rendőrbűnözés bizonyíték önkény szabadságvesztés áligazságszolgáltatás genfi egyezmény rosszindulat fogda rágalmazás félkótya őrjöngők tóth gábor rendőrkapitány erzsébet hídi blokád pénzbírság közjogi méltóság becsületsértés
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
BugaJakab · http://bugajakab.blog.hu 2007.10.29. 05:24:50
Érdeklődéssel olvastam bele bejegyzéseibe és az Ön által leírtakról Kleist: Kohlhaas Mihály című kisregénye jutott eszembe. Kleist a XVIII.-XIX. század fordulóján élt, de a Kohlhaas-t egy XVI. századi népkönyvben olvasott történet alapján írta. Aktuális volt a történet úgy a XVI. században, mint a XIX.-ben és a XX.-ban (Sütő András gyönyörű drámát írt a Kohlhaas-történetből Egy lócsíszár virágvasárnapja címmel), s mint tapasztaljuk, aktuális ma is.
A hatalom minden korban hatalmi logikával gondolkozik. Mi megtapasztaltuk a Kádár-korszak "puha" diktatúrájának világát és némi rálátásunk volt néhány keménydiktatúra (Románia, Észak-Korea stb.) őrjöngő tobzódására is, most a posztszocializmus érájában élünk (nyilván nem véletlen, hogy a politikai "vezetőink" is azok, akik), kénytelen-kelletlen kitapasztaljuk ezt is (szegény Hamvas Béla, az ötvenes-hatvas évben írt regényeiben, milyen pontosan is leírta, hogy mi vár ránk a szocializmus utáni világban).
Ezek a mai hatalmaskodók is bele fognak bukni a maguk mocskos játékaiban, mint ahogy eddig is belebuktak valamennyien. Kis szerencsével, még meg is érhetjük, hogy a mai "titkok" mind nyilvánosságra kerülnek és visszaszállnak
a gazemberek fejére. Én hiszek ebben.
Hát ennek fényében kívánok Önnek jó egészséget!
üdvözli
BugaJakab
BugaJakab · http://bugajakab.blog.hu 2007.10.29. 05:53:46
Érdejklődéssel olvastam bele bejegyzéseibe. Nem tudom, ismeri-e, Kleist remekműve, a Kohlhaas Mihály című kisregény jutott eszembe, miközben olvastam bejegyzéseit. (Nem esztétikai minőségeket szeretnék összehasonlítani, hanem a Kleist-mű tartalmára utalok.) Kleist a XVIII.-XIX. század fordulóján élt, a Kohlhaas-t azonban egy XVI. századi népkönyvben talált történet alapján írta. S ahogy a XVI., a XIX. században - és a XX.-ban is: Sütő András gyönyörű drámát írt az eredeti történet és Kleist-kisregény alapján az Egy lócsíszár virágvasárnapja címűt -, úgy napjainkban is aktuális Kohlhaas Mihály története.
A hatalom minden korban hatalmi logikával gondolkozik. Én hiszek abban, hogy ahogyan a Kádár-féle diktatúra is belebukott saját ostobaságába, úgy ez a jelenlegi posztszocialista rémtörténet is (talán már hamarosan) véget ér és a mostani "nagy titkok" mind nyilvánosságra kerülnek és visszaszáll azoknak a fejére (akik ma még kevélyen és lelkiismeretlenül) bűnöket követnek el. (Szegény Hamvas Béla, már az ötvenes-hatvanas években írott regényeiben megfogalmazta, hogy mi is vár ránk a posztszocializmusban: szinte szóról szóra beigazolódtak meglátásai!)
Jó egészséget kíván és üdvözli
BugaJakab
Molnár F. Árpád · http://hirhatter.com 2007.11.02. 00:01:18
Köszönet a szavaiért.
Én is úgy vélem, hogy ez a hatalom - és nagyon hangsúlyos ez - az ostobaságába bukik, sőt, bukott bele, ahogyan ezt 2006 őszén már előre jeleztük, még annak okát, módját és folyamatát is.
Ez szükségszerű.
Továbbra is böngészvén cikkeit, eredményes munkát és áldozatos, tevékeny életet kívánva
Molnár F. Árpád.