Tánczos Krisztina
Nemrégiben volt ama éjszakám, amikor sok éve nem működő rádióm kikapcsolt állapotban ütemesen jelzett (ahogyan mostanában kezdett), és egy hang ezt mondta:
- Írjál!
Megkérdeztem:
- De mit?
A válasz így szólt:
- Tudod te azt.
Felkeltem az ágyból, és az asztalnál egy nagyszerű fényességet láttam. Anélkül, hogy tudtam volna, mit írok, villogtak bennem a gondolatok és kezem automatikusan írni kezdett. Ez volt az első ilyen alkalom. A leíratott szöveg ez volt:
Mindenható, fölséges és jóságos Úr,
Tied a dicséret, dicsőség és imádás,
És minden áldás.
Minden egyedül téged illet, Fölség,
És nem méltó az ember, hogy nevedet kimondja,
Áldott légy, Uram, és minden alkotásod,
Legfőképpen urunk-bátyánk, a Nap,
Aki a nappalt adja, és aki ránk deríti a te világosságod.
És szép ő és sugárzó, nagy ragyogással ékes:
A te képed, Fönséges.
Áldjon, Uram, téged Hold nénénk és minden csillaga az
égnek, őket az égen alkotta kezed fényesnek, drágaszépnek!
Áldjon, Uram, téged öcsénk,
levegő, felhő, jó és rút idő.
Kik által élteted minden te alkotásodat.
Áldjon, Uram, tégedet víz húgunk,
Oly nagyon hasznos ő, oly drága, tiszta és alázatos.
Áldjon, Uram, tűz bátyánk;
Véle gyújtasz világot éjszakán.
És szép ő és erős, és hatalmas és vidám.
Áldjon, Uram, téged földanya nénénk,
Ki minket hord és enni ad.
És mindennemű gyümölcsöt terem és füveket és színes virágokat.
Áldjon, Uram, téged minden ember, ki szerelmedért másnak megbocsát.
És aki tűr gyötrelmet, nyavalyát.
Azt hiszem, az kívánkozik ide végszóként:
Ámen.
Tánczos Krisztina
http://hirhatter.com
