Molnár F. Árpád elemzése +
A szimfónia ide kattintva letölthető! (26 perc)
|
Akik olyan területekkel foglalkoznak, mint mi (korrupciós és gyilkossági ügyek, Echelon-titkok, állami titkosszolgálatok stb.), nem igen tudnak a klasszikus zenében elmerülni, főleg úgy, hogy a háttér, a terület fogsága erősen átformálja az embert. Ennek ellenére maradtak régi emlékek látszólag békésebb időkből, amikor még dúskáltam a klasszikus zenében, s mely korábbi ismeretek és hajdani lélekbőség vonzanák az embert vissza a zenéhez is.
Kivételesen zeneszerzők neveit és listáját olvasgatva keltette fel az érdeklődésem egy addig számomra ismeretlen név: Heino Kaski, finn zeneszerző és az, hogy egyik szimfóniáját h-mollban írta. Az érdeklődés arra hajtott, hogy elkezdjem hallgatni a darabot.
Nem kellett csalódnom: korunk információbősége ellenére - mely gyakran gyors pásztázásra készteti az utazót - a teljes szimfóniát végighallgattam, és ez nagy relevanciával csak a kezdet, mert ahogy most is e szimfónia zeng a fülemben, úgy az elkövetkezendőkben is gyakran kerül ismétlésre. Kuriózumra azért számítottam, mivel a darab h-mollban íródott, a zeneszerzőt pedig addig nem ismertem; róla az Interneten magyarul eddig tulajdonképpen sehol, semmi nem jelent meg; e cikk megírásához sem olvastam el egyebet, mint azt, hogy milyen nemzetiségű és mettől meddig élt (1885–1957). Egy új zeneszerző mindig új felfedezést is jelent, új utakat, új ösvényeket, ismeretlen kalandot, új, addig nem ismert vagy nem tapasztalt szerkezetet, épületet, konstrukciót.
Egy szimfonikus - számomra sosem kedvelt kifejezéssel élve - "komolyzene" bármely másodpercébe belehallgatva ritkán nem lehet tudni, hogy milyen magas színvonalú, s hogy tetszeni fog-e az egész darab. A várakozáshoz, tehát egy átlagosan elrejtett h-moll szimfóniához képest csak első hallásra kevésbé furcsát és eltérőt, viszont már az első taktusokból látható prognosztizálhatósággal a várakozáshoz képest sokkal bővebben hangszerelt és professzionálisabb szimfóniára leltem; nem mintha korunk nem produkálná tömegével a ragyogó zeneszerzőket, akik ma már sajnos gyakran szinte kizárólag a filmzeneszerzésben teljesednek ki, mivel abból lehet a legjobban megélni. A bolygó tehetséggel leghalmozottabb zeneszerzői gyakorta Hollywoodban gyűlnek össze. Emellett sosem osztottam azt a nézetet, amellyel pl. a hollywoodi filmzeneszerzést lenézték, hiszen az is egy önálló művészeti ág, mely - gyakran a film költségvetése szerint - a legkiválóbb zeneszerzőket és alkotásokat produkálja.
Heino Kaski (1885–1957) finn zeneszerző Hírháttéren bemutatkozó darabja a finn népzenei hatásokat már a darab elejétől határozottan megjeleníti. A darabot gazdag dallam- és hangulatvilág, egyfajta belső, lüktetés-szerű ritmika jellemzi. A játékosság és a diadalmas, zengzetes, sőt, militáns hatások gyakran váltogatják egymást, mégpedig - ami külön figyelemre méltó - ritmustörések nélkül. A zenei későromantikán kívül a XX. század zenei vonalait és hullámait megjelenítő zenemű nélkülözi a XX. századi bi- és politonalitás felé való bármiféle tendenciát vagy hajlamot. Világosan kitűnik az is, hogy Kaski életművének érett darabjáról van szó, ahol kapott művészete már kiteljesedett állapotában realizálódott. E darabja olyan, mint amiket az ember fénykorában ír.
A legnagyobb finn zeneszerzőnek tartott Jean Sibelius hatása (akit a finn (és nemzeti) klasszikus zene megteremtőjének is neveznek) egyértelmű. A Sibeliustól jól ismert dallami- és instrumentális megoldások Kaski átlagon felül változatos h-moll szimfóniájából váratlanul törnek elő, majd mintegy harmonikusan eltűnve újra és újra, hirtelen robbannak felszínre a zenefolyam során. Azért is írtam, hogy Sibelius a legnagyobbnak "tartott" finn zeneszerző, mert Kaski eme h-moll szimfóniája - egyértelműnek tűnik ez - Sibeliusnak a szimfónia kategóriában a legnagyobb darabjaival is a legkényelmesebben felvehetik a versenyt. Kaski e darabjában gyakran meséli a zenét; a változatos műben az eddig soroltakon kívül a XX. század első felének éjszakai zenei (lokál)világát is idéző szakaszok merülnek fel és tűnnek tova, hogy aztán a darab Sibelius legfelemelőbb hatásaiba átfordulva ebben a sibeliusi magasztosságban hömpölyögjön tovább.
A finn népzenei elemeket ötvöző klasszikus zenére, és a finn népi szimfonikus művek gyakran csak futólag felbukkanó megoldásaira és átmeneteire általában jellemző, hogy van bennük valami megfoghatatlannak tűnő és ugyanakkor vonzó; a kettő egyszerre és egy időben, mely arra készteti a tapasztaló személyt, hogy újra és újra megpróbálja megfejteni a szó szerint titkot, amellyel a lélekre oly' különös hatást gyakorolnak. Azt is mondhatnám - profán hasonlattal élve -: van valami a finn népzenében, amit az EMO divat képviselői külsejükkel keresnének, de a finn népzenei kolorizáltság lélekben meg is mutat. Persze annak, amit mutat, nincs közvetlen köze magához az EMO-hoz, de e hasonlattal a különösségnek és eme megfejtést akaró különlegességnek a finn dallamvilágban való fellelhetőségére kívántam rávilágítani, mely elemet azonban csak vájt fülűek fognak észlelni Kaski darabjában.
A fülbemászó, monumentális elemekkel dúsított, helyenként szenvedélyesbe ömlő, h-mollban íródott darab a multimédiás megvalósulásokon és a kártékony filmdömpingen nevelkedett, ugyanakkor nem botfülű személyek számára is tanulságos és lélekemelő hatással fog járni; majdnem minden ilyen személy számára, aki elkezdi hallgatni a darabot.
Nekünk pedig, akik a másképpen tudunk a dolgokról, mint azok, akik nem észlelik az elrejtett valóságot, amelyben élünk, Kaski darabjánál éppen úgy, mint minden művészet esetében, mellyel hatást gyakorolnak ránk, csak egyet tanácsolhatunk:
Hogy tiszták és minden károstól mentesek maradhassunk, minden művészeti megtapasztalásban úgy, ahogyan a zenében is mindig Istent, mégpedig a Jézus Krisztus által és az Ő tudatos lelki megragadásával és belénk tapasztalásával keressük. És akkor - kinek-kinek Isten Végzése szerinti mélységekkel - a halhatatlanságot és a Kozmikus Társadalom Közösségébe való, Istentől Elválasztott integritást fogjuk építeni, a Teremtőt magasztalva és Őbenne megszentelve.
Tudjuk, miről súgott Stanley Kubrick "The Shining" (A Ragyogás) című filmjének ikerpárja által, hogy mik a Garbage együttes "Push It" című klipjének nemtelen ikrei, s hogy a Wachowski-fivérek - akik közül az egyik nőnek öltözve, mint transzszexuális jelent meg - magukat formázták meg a "Mátrix" című film fehér hajú, egymással lelkileg is összehangolt ikreiben.
Vajon Kőrösi Imre, kirekesztve, a hadbíróság előtt állva mit felelne, amikor már tudja, de hiába, hogy világos és sötét egy kézként markolta körbe - kitépés céljából - medence csontja fölött a gerincét?
Molnár F. Árpád
http://hirhatter.com
30/919-6386 ; 76/320-450
6000 Kecskemét, Reptéri út 15/b.
