1996-tól lett a Tánczos Gábor elleni politikai koncepciós perben kitűnt Vas megye rendőrfőkapitánya, egészen 2002-ig. A Horn-, aztán az Orbán-éra alatt is hűségesen szolgáló Bene a Tánczos-perben történelmi hírhedtségre tett volna szert, de mivel Magyarországon a pártszolgálatos bűnpártoló és a leleplezőket üldöző média teljesen elhallgatta a nevét káderi mivolta és politikai takarításai miatt, én hiába teregettem a vele kapcsolatos ügyeket (is): a média nem volt hajlandó egyetlen megkeresésemre sem reagálni: mind a tv2, mind az MTV úgy futott előlem, mint a nyúl, aztán egyik napról a másikra mindent eltüntettek az Internetről és államtitokká nyilvánítottak.
Bene ekkor már régóta tudta a dolgaimat, ő volt ugyanis a belső elhárítás feje 2002-től, a Medgyessy-kormány alatt, amikor a rendőröngyilkosságok is olyan látványosan jelentek meg a rendőrségen, aminek én olyan nagy és ZAJOS(!) ellensége voltam. Nem véletlenül volt és lett Bene Úr mindkét nagypártnak és a kormányfőknek egyik legfőbb kedvence, és nem véletlenül lapított minden létező téren a bértollnoki, szerencsétlen, ocsmány és gyáva média apró kis siserehada, piti, jól fésült és jól öltözött, de a színfalak mögött annál mocskosabb, moslékabb és ocsmányabb bűnözői, miközben én az ő ügyeiről is intéztem feljelentéseket az RSZVSZ felé (aminek ő volt a feje 2002-től), a BM és a MEH felé!
Erre - ahogyan Gergényivel jártam - Bene Urat is kinevezték megannyi Tánczos-ügyet és rendőröngyilkosságot követően országos rendőrfőkapitánynak.
Bene Úr nagyon ügyesen csinálta, amiket tett. Gergényi mindig olyan volt, mint egy bomba, amelyik hatalmas csatazajjal ahhoz hasonló, mintha saját magát akarná felrobbantani, de a bács megyei média olyan masszívan bujtatta (mármint Gergényit) barátjával, Kubicsek Andrással, későbbi kecskeméti rendőrkapitánnyal, mint valami érinthetetlen bálványt. Amíg Gergényi Úr - politikai egyezség folytán - Budapesttől kezdve már a média előtt hirdette világgá saját barbárságát és kegyetlen, mindenen letaposó vandalizmusát, vörös villogóval a fején, addig Bene Úr, a főnöke - kissé Kuncze Gáborhoz hasonlóan - az oldalán állva, öltönyben és nyakkendőben súgott a maga csendes, szolid hanghordozásával: 'ezt mondta a miniszter úr', 'arra utasított a miniszterelnök úr' (mint 2006 október 23-án a sortüzek előtt!). Gergényi meg olyasmi volt, mint Kuncze Gábor Demszky Gábora, aki szintén úgy óbégatta világgá fasiszta gyűlöletbeszédeit és a civilek elleni szélsőséges sortüzes, betegesen patologikus agresszivitását és kézírásából is (az Echo tévében egy pillanatra megmutatták az aláírását) azonnal látható türelmetlenségét és abból fakadó vandalizmusát, mint a szintén az agresszív elkövetési módozatok leplezetlenségében csatazajos, a bűnpártoló és tényfeltáró-üldöző média részéről hosszú-hosszú éveken át eltitkolt Gergényi Péter. Bene és Kuncze Uraknak is megvoltak tehát a vérebjei, akik nemcsak haraptak - mint Kuncze és Bene -, de hangosan ugattak is hozzá, mindkét csahos véreb főnökeihez képest hozzávetőleg alárendelt szerepben.
Gondoljuk csak meg! 2002-ben Bene lett a belső elhárítás feje, akinek le kellett volna buktatnia a bűnöző rendőröket és a bűnöző rendőri vezetőket! Az a Bene, aki vezető szerepet vitt Vas Megyében a Tánczos Gábor elítélésében, az újkori magyar történelem egyik leginkább megbukott koncepciós perében és a bűnöző vas megyei rendőrbanda megjutalmazásában és felfuttatásában politikai egységszándék szerint! Ezek után nem csoda, hogy olyan civilek és rendőrtisztek kerültek pszichiátriákra, börtönökbe, és/vagy lettek úgynevezett "öngyilkosokká" nyilvánítva, akik a saját feletteseiknek és a politikusoknak a korrupciós és más bűnügyeiről bizonyítékokat szerezve tettek feljelentéseket a belső elhárítás, a Belügyminisztérium és a Miniszterelnöki Hivatal felé! Médiavédelem nem létezett, mert a média egyöntetűen legalább lapított csaknem minden olyan ügyben, aminél a két nagy párt (az MSZP és a Fidesz-lobbik) megálljt és D-Notice-t intettek! ("D-Notice" annyit jelent, amikor az államhatalom utasítja a médiát teljes vagy részleges hallgatásra, avagy hazugságok publikálására.) Ez az állapot domináns volt Bene Úr előtt és Benét követően egyaránt! Hiszen Benével az RSZVSZ (a belső elhárítás) éppen úgy tussolta el a rendőrök és a rendőri vezetők, valamint a politikusok bűncselekményeit, megsemmisítő indulattal fellépve az azokat feltárókkal szemben, mint elődeik tették. Gyurcsány Ferenccel mindössze annyi változott, hogy ez a megsemmisítő állami gyűlölet kikerült az utcákra is, azaz nyílt formát öltött, mégpedig olyan formában, hogy egyszerre nagyon sok ember ellen, tömegek ellen irányult (lássd a 2006 szeptemberi és októberi sortüzeket, állami megrendelésű vérengzéseket, vérpereket és rögtönítélő vérügyészi maffiadöntéseket), de ez sokkal könnyebben és megsemmisítőbb módon ment és megy, amikor nem TÖMEGEKET kell egyszerre eliminálni, ráadásul élő adásban!
Akinek bűnügyekről beszámolni valója van, védelemre szorul stb., továbbra is várom szeretettel és minden téren ingyenes segítségnyújtással az e-mail címemen.
Molnár F. Árpád.
