A család feljelentést tett, az ügyre pedig rászállt a média. Mivel nem igazságszolgáltatási, hanem politikai megrendelések és elvárások, valamint közéleti szavazások szerint zajlik az ügy úgynevezett "vizsgálata", így az ügyészség bűncselekményt akar keresni és bűnöst akar előllítani. Politikai okai vannak, hogy a média így rábukott erre az ügyre is. Nevezetesen a cél az, hogy a bűnpártoló és a magyar nemzetre iszonyú sorscsapás és tragédia előidézője, a média az MSZP és az SZDSZ egészségügyi rombolásáról elterelje a figyelmet, mégpedig az orvosokra és a megmaradt személyzetre hárítva a lakosság dühét és haragját, a lakosság pedig szépen félreterelve a személyzetet okolja minden bajért, ne a minden bajt és problémát előidéző kormányt, és annak szócsövét, a médiát, amely bűnszervezet valójában felel az olyan drasztikus fejlemények miatt, mint pl. az a példátlan hanyatlás, hogy a csecsemőhalálozás - amiben eddig is a világelsők között voltunk - egyetlen esztendő alatt 8%-kal növekedett!
Én is kórházban dolgoztam, mégpedig olyan helyen, ahol nagyon sok olyan nehéz eset volt, amilyen a 80 éves, meghalt férfi esete. Nagyon ismerem, mi a helyzet ilyen ügyekben. Az a tapasztalat, hogy az orvosok nem szokták nyugtató injekciózni a drasztikusan agresszív betegeket sem. Az ilyenek sorsa az, hogy a nővérek - általában orvosnak sem szólnak erről, mivel a művelet a világon semmiféle veszélyt és kockázatot sem hordoz magában - lekötözik őket az ágyhoz.
1. Ha elegendő, akkor csak a két kezüknél,
2. súlyosabb esetekben kezeiknél és lábaiknál.
A kórházak nem pszichiátriák, azaz nem zárt intézetek, mint a szociális otthonok is, azaz nem jellemző, hogy állatok dolgoznának ilyen helyeken, azaz kórházakban, általában szemben a pszichiátriákkal és az olyan szociális otthonokkal, ahol pl. felnőtt korú szellemi fogyatékosok laknak. Így a kórházi dolgozók - általában nővérek - eljárása MINDIG sokkal humánusabb, mint amilyenek pszichiátriákon kivétel nélkül megtörténnek. KIVÉTEL NÉLKÜL!
II.
A nővérek nem hivatásos emberkötözők és nem inkvizítorok, szemben a pszichiátriák gyakran brutális, embertelen és törvénytelen állományával. Így ha egy olyan - evidensen zavart - beteget, mint amilyen a szerencsétlenül járt 80 esztendős páciens volt, a nővérek ágyhoz kötöznek, nem biztos, hogy azt olyan tökéletességgel fogják elvégezni, ahogyan a belga és a német média, valamint a belga és az uniós, csak nevében "igazságszolgáltatás" által sokáig védett brüsszeli gyermekgyilkos szexmaffia és dúsgazdag, befolyásos bandái teszik, akiket egzisztenciális hátterük miatt véd a nemzetközi politikai elit és a nemzetközi médiamaffia.
Azaz a páciens - különösen, ha zavart - könnyen kiszabadulhat.
Az a tény, hogy a beteg fejre esett, ráadásul ennek tetejébe átzuhanva a rácson, fejjel előre (azaz még biztonsági rácsról is gondoskodott a személyzet!), alátámasztja, hogy az idős ember azt sem tudta, mit csinál. Ha valaki maga elé képzeli a helyzetet, megértheti, hogy senki, aki ép elméjű, nem tud fejre esni, és nem lódul meg fejjel előre egy ágyból, miközben a lábai oda vannak kötözve az ágy végéhez. Tehát a beteg azt sem tudta, mit művel! Feltehetőleg - a saját tapasztalataimból indulok ki, láttam ilyen eseteket bőséggel - azt sem tudta, hogy kórházban van, annyira zavart volt.
A kórházon evidensen nem lehet számon kérni, hogy miért nem jártak el körültekintőbben. Nincs arra személyzet, hogy minden zavart beteg mellett egy-egy nővér figyelje a legjobb szabadulóművészeket, akik egyébként mindig a zavart betegek, és itt az életkor nem számít! Ez a tapasztalat: a zavart idős betegekben olyan erő és "tehetség" van a szabadulásra, amilyen egy egészséges, életerős felnőttben nem létezik! Amikor én kórházban dolgoztam, még az intenzív ellátást igénylő betegek mellé sem tudtunk felügyeletet helyezni, ami miatt többen is meghaltak. Nem volt rá személyzet! Hát ki képzeli azt, hogy egy zavart ember mellé ebben az egészségügyi rendszerben, ahol a minisztert is "Gyilkos Ágnes"-nek nevezik, van ember arra, hogy a médiabeli szervezett bűnözés által taposott és becsmérelt dolgozók közül, akik mióta az eszemet tudom - orvosok és nővérek egyaránt - ingyen végzik a szinte napi túlórákat is, ráadásul úgy, hogy a bérüket sem követelik soha, bárki oda tudna állni egy elmászkáló, totálisan önveszélyes beteg ágya mellé?! Ilyesmire egyszerűen nincs ember!
Ha a hozzátartozók kártérítést akarnak, kérhetnek az államtól, amit akár a kórház is kifizethet egy mondva csinált felelősségre hivatkozva, de hogy személyi felelősséget keressenek, arról szó sem lehet! A kórházakban nem csak olyan hiénák és politikai államkutyák dolgoznak, mint amilyenekkel az ügyészségek és bíróság tele vannak tömve, ahol a politikai elvárások szerint megvalósított ügyészi és bírói bűnözés adja az elismerést és az előléptetésre a lehetőségeket. Valójában ilyen helyzetekben, mint ennek az idős embernek az esete, NEM LEHET MIT TENNI! Az ilyen betegekkel, akik kimennének a világból, és azt sem tudják, hol vannak, nem lehet mást tenni, mint ágyhoz kötözni őket. Sokkal jobban járnak, ha nem hívnak hozzájuk pszichiátert, mert abban az esetben drasztikus injekció következik, amitől a betegek pokoli rosszul lesznek, amit a kedves hozzátartozók el sem tudnak képzelni (Sztálin, Hruscsov és Brezsnyev is így kínozta a politikai foglyokat az állami bűnözői pszichiátriákon), és még annyira sem fognak tudni a világ dolgairól, mint addig. Hogy ennek milyen valódi politikai és üzleti okai vannak, messzire nyúlna a magyarázata.
Molnár F. Árpád.
