HOL A MAGYAR BECSÜLET?Egy a cigányok mostani szorongatott helyzetében, a romák védelmében íródott, felém intézett levél olvasatán az jutott eszembe, amikor annak idején a sorkatonákkal megrakott buszon, akik a helyi járattal mentek este a laktanyába, a katonák egész úton egy cigánnyal szórakoztak. Gúnyolták, röhögtek rajta, hergelték és bosszantották, mert
C I G Á N Y .
A busz a végállomásra ért, mire a cigány illetőnek elfogyott a türelme.
Lekevert párat néhányuknak, majd abbahagyva elkezdett kiabálni - közben megérkezett a busz a végállomásra, mindenki szállt lefelé -, hogy:
- Majd én megmutatom, mi a magyar becsület! - Ilyesmiket kiabált: - Majd én megmutatom, mi a magyar becsület!
Teljes lett a csend. Egy fia sorkatona sem volt képes többé megnyikkanni sem. Nem azért, mert megszólalt a lelkiismeretük, nem ez volt a fő ok. Akkor még nem. Később biztosan megszólalt a lelkiismerete is mindazoknak, akik nem feltápászkodni képtelen disznók voltak saját vájújuknál, moslékjukban és ganéjukban fetrengve, de akkor még nem a lelkiismeret volt a fő ok, hanem a félelem. A
G Y Á V A S Á G .
Úgy berezeltek attól, hogy aki innentől kezdve cigányozni mer, az kapja a következő pofont, mégpedig az áldozattól, akiről azt hitték, hogy azért, mert cigány, bármit meg lehet vele tenni. Hiszen sokan vannak, fajmagyarok, mélyfajmagyarok, akiknek jó része részegen gőzölgött elő a moslékból. Sietve, teljesen némán sunnyogtak el, nehogy bajuk essen.
A sok disznó fölött az egy szem, addig csendes lúd győzött.
A sok gyáva között az egyetlen bátor.
És tényleg megmutatta az a cigány, mi az a magyar becsület. Helyesebben megmutatta annak hűlt helyét, és cigány magyarként, azt is mondhatnám: mintamagyarként felmutatta a magyar virtust és a magyar bátorságot, mely egyedül benne adatott meg. A magyar becsület egyetlen igazi képviselőjeként.
Életre szóló lecke volt.
